A balatoni halászatról dióhéjban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején

A balatoni ember akkoriban széltében-hosszában ismerte a tavat, mint a tenyerét. Már a hullámzása természetéből tudta, hogy mire számíthat, sőt, nevet adott az arra járó szeleknek és a viharoknak is. Abból, hogy felpillantott az égre, majd a tó vizére, megállapította, hogy milyen lesz majd a szőlőtermés. És még mennyi mindent tudott! 


De hogy mennyire nagy szerepet játszott a halászat és hogy mennyire magától értetődő volt a rendszeres halfogyasztás, arra számos bizonyítékkal szolgálnak többek közt a fennmaradt szólások és közmondások: „Pislog, mint hal a szatyorban” vagy “Dürgölődik, mint kotlós keszeg a kűhöz”. Vagy az olyan személyre vagy településre használt ragadványnevek, melyek egy-egy halfajta nevét őrzik: Ponty Jani, Csuka Feri, Keszeg Józsi, Keszeges, Keszegrágó, stb. Nem beszélve a számtalan népdalról, magyar nótáról, halászverbunkról és legendáról, melyek mind a hal és a halászat korabeli jelentőségéről tesznek tanúbizonyságot. 

Ahogy telik-múlik az idő, azért a balatoni halászat terén egy dolog biztosan nem változott – és feltehetően nem is fog – hogy csónakra, hajóra egy halásznak bármikor szüksége lehet

Az újkőkori ember által már ismert „bödönhajó” egészen 1862-ig tartotta magát, a balatoni halfogó társadalom nélkülözhetetlen közlekedési eszköze volt. Persze, az említett dátum nem volt holmi vízválasztó, hiszen a feljegyzések alapján még több mint 30 évig készültek efféle egyszerű, kivájt fatörzsből készült eszközök, többek közt a Vörs falujából származó Szabó János keze munkája által.  

Vörs illetve Kiliti volt akkoriban a két fő hajókészítő központ. A fennmaradt leletek szerint a balatoni bödönhajók hossza általában 320-575 cm között mozgott, de egyes kutatások szerint már a 16-17. században léteztek a Balatonon olyan hajók is, melyek hossza akár a 12 métert is meghaladhatta, magasságuk pedig kb. másfél méter is lehetett. Ezek a hajók arra is alkalmasak voltak, hogy katonai csapatokat szállítsanak.

Horváth Bálint pannonhalmi bencés szerzetes feljegyzései szerint 1848-ban a tihanyi halászok még úgynevezett “kettős csónakocskában” ülve fogták a gardát. A kapitalizáció hozta technikai fejlődés a halászatot is utolérte. A korábbi bérlői rendszert felváltotta a halász szövetkezet, mely aztán később Balatoni Halászati Társulattá alakult. 1900. január 1. óta pedig a Balaton Halászati Részvénytársaság halássza a Balatont.

A Társaság első hajója egy kisméretű csavargőzös volt, mely a Balatoni Halászati Társulat egyik tulajdonosától, Gróf Hunyady Imrétől származott. A Rohan elnevezésű vízi jármű a későbbiekben a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaságnál személyszállító hajóként szelte a habokat, majd a múlt század első 5 évében már Somogy néven halászott a Balaton Halászati Részvénytársaság égisze alatt. Nem sokkal ezután a Dunán folytatta „pályafutását”. Persze, a halászat nem maradt közlekedési eszköz nélkül, bár az újonnan odakerült két gőzhajtású vontató, a GANZ gyár által készített Zala és Veszprém csupán a halászhajókat vontatták, közvetlenül nem vettek részt a halászatban. 

0
    0
    Kosár
    Üres a kosaradVissza a webshopba
    Scroll to Top
     
    Még nem adtál hozzá terméket a listához!